Mint a legtöbb esetben a liposzomás doxirubicin injekciót alig vette észre, éppen csak a homlokát ráncolta. Ami nagyon meglepő volt, hogy ez volt a második alkalom, hogy nyugodtan és békésen feküdt végig az oncothermia alatt.
Nagy nagy szerencse, hogy nem tudok semmi újat elmondani az állapotát illetően. Nagyon jól van.
A daganat ugyan növekszik - a doktor úr szerint nem olyan ütemben, mint ahogy én óbégatok, de egyértelműen pozitívum, hogy a daganat már nem olyan kemény, nincs úgy betokosodva, lágyabb és könnyebben elmozdítható.
Fogalmam nincs, hogy ez miért jó, de ha azt mondták, hogy jó, akkor nagyon örülünk:)
Ma eljött Apa is velünk, de ő kinn maradt a kocsiban. Nem tudom mit gondolt, hogy mit csinálnak ott Málnával :)