Nagyon esős időre keltünk fel, villámlott, dörgött és ömlött az eső. Nem úgy tűnt, mint aki el akar állni, ennek megfelelően Málna egyáltalán nem akart sétálni, sem esőköppenyben sem anélkül, így beértem egy pisivel - majd kocsiba ültünk és elindultunk az Országos Sugárbiológiai Központ felé.
Itt azért már muszáj volt sétálni, hiszen van egy fa, ahol egyszer még tavaly látott egy mókust. Ez a mókus azóta nem ment ki a fejéből és mindig az első, hogy felrohan a parkolóból a fához, feltekint rá és keresi a mókust. Igaz tavaly óta még rosszabb lett a látása:)
Annyira esett az eső, hogy beállt az egyik kapubeálló alá és onnan hesszölte az állatokat, vagyis a vadak hiányában a szagokat.
A kezelés gyakorlatilag egyre jobban megy, már nem kell, hogy ketten lefogjuk, már nincs szükség arra, hogy nyugtatgassam, mert úgy remeg mint a nyárfa levél. Az injekciót még mindig nem szereti, de az oncothermia jöhet dögivel. Tavaly előfordult néhányszor, hogy nem volt étvágya aznap kezelés után, vagy aluszékonyabb volt, de már ez sincs. Balogh Lajos doktor úr szerint nem nőtt a daganat, persze pontosabbat nyilván CT-vel lehetne mondani, de erre még mindig nem vettem rá magam.