Azt a betyár mindenit de nehéz, leírhatatlan, elmondhatatlan. A legrosszabb az, hogy tudod, ezt már nem lehet visszacsinálni, nem fog visszajönni. Igazából el sem hiszem, mert ez velünk nem történhet meg, nincs olyan, hogy nincsen Málna. Nincsen.
Nem is tudom, hogy mit írjak, annyi mindent szerettem volna neki még mondani, annyi mindent szerettem volna még vele csinálni. Az utolsó perceiben megígértettem vele, hogy álmaimban visszajön hozzám én pedig megígértem neki, hogy soha nem felejtem el, soha.
2020.08.13-án gyalog mentünk munkába, lassabb volt a szokásosnál, de gondoltam, hogy a nagy meleg miatt lehet ez, hiszen idős korára rosszabbul viselte a hőséget, de hűvösben indultunk még el a fél órás sétaútra lévő munkába. Munka után gazdiapu jött értünk és lementünk a telekre, sétálgattunk, úszott egy kicsit, este pedig elkezdett köhögni, tüsszenteni. Az éjjelt végigaludta, felkeltem hozzá az éjjel, a kövön feküdt. Na mondom az kellene még hogy megint felfázzál, visszatettem a helyére. Reggel puszival keltett, hiszen menni kellett pisilni és kakilni. Szépet kakilt, aminek tudjátok kedves kutyás sporttársak - mindig örülünk :)
A rövidke hajnali séta közben nagyon nagy szomorúságot láttam a szemében, rosszul lett. Rohantunk a Napkelet Állatorvosi rendelőbe, de ott már csak lógott a karjaimban és köhögött erősen, de pár perc múlva már ahhoz sem volt ereje, csak rázta a köhögés a kis testét. Azonnal vizsgálat, röntgen - áttét a tüdőben, rettenetes.
Ránéztem a kis szarosházimra és nem volt kérdés hogyan kell döntenem - ő döntött helyettem. Láttam a szemén, hogy elég volt, pislogni sem volt ereje. Három és fél évet kaptam még tőle azután, hogy 2017.02.27-én megállapították, hogy végstádiumos pajzsirigy rákbeteg.
Az elmúlt 3,5 évben a kora miatt nem történt több ct-t, mr vagy röntgent, csak ultrahang és rengeteg laborvizsgálat no meg a 68 kemo és oncothermia. Arra koncentráltunk, hogy jól érezze magát, hogy jó legyen a közérzete, az étvágya és minőségi élete legyen még rákbetegen is.
Rengeteg étrendkiegészítő, vitamin, sok séta, még több szeretet és kitartás - ez volt a mi titkunk. Vagy legalábbis szeretném azt hinni. Megígértem neki, hogy nem fogom hagyni, szenvedni, nem leszek önző és tudni fogom, hogy mikor kell elengedni őt, na de olyan gyorsan történt minden, és még erre nem voltam felkészülve!!!!!
Az a hihetetlen üresség érzés, csak kóválygok egész nap és nem hiszem el. Minden percem Málnáról szólt. Közel 17 évig volt az életem része, 24 órában együtt voltunk mindig és ez hirtelen nullára csökkent. Üvölteni akarok, bömbölni, kiabálni valakivel, számonkérni valakit, hogy miért csak ennyi jutott neki, nekünk?
De a legeslegrosszabb az a lelkiismeret furdalás, az a rettenetes gyötrő érzés, mert eszembe jut minden alkalom, amikor nem voltam vele elég türelmes, amikor összevesztünk, az utolsó hetekben már azt láttam, hogy fél tőlem, hiszen naponta háromszor nyomtam le a torkán gyógyszereket és étrendkiegészítőket. Beleőrülök abba a tudatba, hogy Málna ezt már nem akarta, azért hagyott is.......
Ildikó azt mondta, hogy " igen...togyognak, süketek és büdik és mi imádjuk őket...de nem maradhatnak örökre megkopott ruhában..pihennek kicsit és után új ruhában visszajönnek..egyszer majd belenézel egy kutyaszemnpárba és érezni fogod. Szívd magadba az illatát, gondolj arra milyen volt az érintése, a nedves nózija mert meg fog kopni az emlék és az a legrosszabb. "
Én Málnát akarom most, öregen, süketen, mindenhogy! most most megint, vissza nekem!
A héten még rohangált, pasizott és minden betyárkodásban benne volt. Igaz, hogy az étvágya hetek óta rossz volt, és mindent meg akart enni, ami nem neki való, értem ezalatt a májkímélő tápot és konzervet. Annyira nem akart enni, hogy kapott házikosztot - főzeléket, levest, savanyú káposztát, brokkolit, csirkesonkát. Persze így utólag visszagondolva ez is jel volt, de biztosak voltunk benne, hogy az epilepszia gyógyszerek miatt étvágytalan, hiszen ez is egy mellékhatása lehet.
Szerdán még a lagúnában hajókáztunk, rohangált a kertben, zrikálta a ludakat és zaklatott éjjel, hogy vegyem fel az ágyba.
Millió és millió csodás, szép és nagyon vidám emlékünk van együtt. SOHA NEM AKARLAK ELFELEJTENI ÉN LEGJOBB BARÁTOM.
Gyere vissza hozzánk kérlek, egyedül a párnádat mostam csak ki, de minden úgy van, ahogy hagytad pénteken, van tiszta vized is, hogy éjjel szétcsöpögtetheted az egész lakásban és kinn van az ajtónál a lábacska törlőd is, de tudod mit?- kérlek kérlek sározd újra össze a lakást, könyörgöm. Hagyj nekem egy kis szőrt a ruhámon, kérek még egy puszit és annyit pukizol az orrunk alá amennyit akarsz, csak gyere vissza.
Bármit megtennék, csak újra magamhoz ölelhesselek és belesuttogjam a süket füledbe, hogy imádlak te büdös szarosházi!
