December 27-én megünnepeltük Málna 10. hónapját! Jejejejee! Tisztában vagyok a betegségével, de már tudok pozitív lenni és nem minden napom azzal telik, hogy "hátha ez az utolsó napunk együtt".
Februártól ugyan már minden el lett rontva amit az elmúlt 13 évben tanítottam neki, hiszen ugyebár "legyen még szebb az utolsó 1 hónapja" - ami abból állt, hogy rendszeresen aludhat az ágyban, még akkor is ha az nekünk kényelmetlen:) De ha nem is alhatna, akkor is kiharcolja. Egyszer fel fogom venni videóra, ahogy játszunk esténként.
Megágyazok, akkor ő már ott van az ágy sarkában.
Helyére küldöm.
1 perc múlva megint odasettenkedik és vár, illetve könyörög...a Zuram a helyére viszi...és így tovább legalább 10 ×.
Aki előbb megunja alapon folynak így az esték :)
A mai kezelés már a huszonharmadik volt!!! Nem volt se hiszti, se semmi negatív, nagyon ügyes volt. A liposzómás doxirubicint meg sem érezte ( na jó, volt egy ronda és sanda hátra pislogása) és az utána következő 20 perces oncothermiát is nagyon jól viselte.
Találkoztunk Federicoval is! Nagyon jó volt látni, hogy remekül van a kis haverunk. Fedének agydaganata van, ha jól emlékszem, már több mint másfél éve járnak kúraszerűen kezelésre és superul van ez a nagyon kedves kiskutya!
Hallottuk, hogy Cucu cicának műtétre van szüksége, nagyon szurkolunk neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése